Nem lehet mindent egy-egy okra fogni. Sosem csak a fogzás, a bölcsi vagy a szoptatás a bűnös. Egyáltalán nem biztos, hogy a kibújt fogacska után elmúlnak az éjszakai ébredések. Hogy a fél órával korábbi esti alvásidő vagy a vastagabb hálózsák hatására minden alvásgond pár napon belül megoldódik. Hogyan érdemes tehát nekiállni a "nem alszik a baba" problémának? 2. A következő feladat az elvárások tisztázása. Rengeteg az irreális elvárás a szülők, nagyszülők, rokonok és sajnos még az egészségügyi szakemberek részéről is. A rendes baba átalussza az éjszakát, percre pontosan éhezik meg, ml-re egyező adagokat eszik, nappal órákat alszik, mindig ugyanabban az időben, természetesen magától a kiságyában, és egyedül eljátszik az ébrenléti idő nagy részében. Hát…. Rossz hírem van, a rendes baba nem létezik. A babák gyakran nem alusszák át az éjszakát, vagy egyszer igen, egyszer meg nem, hol éhesek, hol nem, hol sokat esznek, hol kevesebbet. Gyakran segíteni kell nekik elaludni, nem szeretik a kiságyat, és előszeretettel borítják a napirendet.
Átmeneti időszakokban sok anyuka kínlódik azzal, hogy egyik nap az új rendszer szerint alszik a baba, a másik nap pedig a régi szerint. Ilyenkor nem szabad erőltetni sem az egyiket, sem a másikat, hanem hagyni kell, hogy a baba diktálja a tempót. 6. hiba 8 hetes alatti csecsemőknél gyakran előfordul, hogy elalvás után kicsivel sírva felébrednek vagy nem tudnak elaludni. Ez általában a hasfájásnak köszönhető. Éppen ezért sosem szabad evés után azonnal, teli hassal lefektetni a babát, mert ilyenkor beindul az emésztése és felébreszti, vagy el sem tud aludni miatta. 7. hiba Valami baja van, de nem vetted észre. Frontátvonulás, hidegfront, melegfront, fogzás: ezek mind-mind összezavarhatják a baba nappali alvását néhány napra. Ha türelmes vagy, idővel rendbejön a dolog. A fogzást pedig mindenképpen kezeld valamivel. A sikeres nappali alvás záloga a megfelelő szokások kialakítása. Nappal éppen olyan elalvási rituálékra van szükség, mint az esti alvás előtt. Az álmosodó gyereket kicsit megdédelgetheted, énekelhetsz neki, a nagyobbaknak olvashatsz mesét, a lényeg a rendszeresség.
– Ha már nagyon unatkozik, de neked még dolgod lenne, vidd magaddal kendőben vagy hordozóban, beszélgess hozzá, amíg végzed a házimunkát! A baba számára a mindennapi tevékenységeink is érdekesek, nem csak az, amikor játszol vele. Az az igazság, hogy az első hónapokban nem csak ő nincs el nélküled, hanem te sem vagy el nélküle 🙂 Az anyai ösztönök ugyanis ilyenkor folyamatosan azon dolgoznak, hogy maradj a babád mellett. Ezt érzékelheted is, amikor olyan gondolataid vannak, hogy "mi lenne a babámmal, ha most a fejemre esne a tégla? ". Sokan elkezdenek rutinszerűen extrém lassan vezetni, nehogy valami bajuk essék, mások szélsőségesen aggódnak a babájuk miatt, apróságokat is elkezdenek felfújni. Ezek mind természetes velejárói a szülés utáni első 6 hónapnak. 4 hónapos kortól Ebben a korban elkezd kinyílni a világ a baba előtt. Egyre jobbak az érzékszervei, ezért olyan zajokat és észrevesz, amiket eddig korábban sosem. Aztán elkezd jönni-menni a lakásban. Kezdetben csak forogva, lassan kúszva, később mászva és járva.
A totyogónak még nincs önbizalma (bátorsága és vakmerő próbálkozásai vannak, amelyek önbizalomnak tűnhetnek, de ezeket vagy annak a biztos tudatában teszi, hogy anya úgyis ott van a háttérben és megvédi majd, ha kell vagy azért, mert a kíváncsisága nagyobb, mint a félelemérzete). A totyogónak anya-bizalma van. Hátranéz, felméri az arckifejezéseden, hogy megtehet-e valamit. Kíváncsi a reakcióidra. Bár néha úgy tűnik, túl bátran, túl messzire szalad, de valójában pont annyira megy messzire, amennyit az eddigi tapasztalatai alapján még biztonságosnak vél. Szüksége van az iránymutatásodra és a támaszodra, mint ahogyan a mintádra, a példamutatásodra is. A nyomodban járva sok mindent elsajátít (még azt is, hogy mi az a vécé, mit csinálunk ott és mire való – igen, ez a rész kellemetlen, de fontos oktatási célt szolgál:)), valódi tapasztalatokra tesz szert arról, mire képes magától és mire nem, mi biztonságos és mi nem és pont attól lesz egyre önállóbb, erre az alapra építve alakul ki a valódi önismerete és önbizalma.
A "B" napok tehát katasztrofálisan indulnak, és úgy is folytatódnak. Az evés egy rémálom, de utána se javul a helyzet, alvás gyakorlatilag nincs, maximum fél órákra, amikor már a fáradtságtól félájult a gyerek. Csinálni szinte semmit nem lehet, ha kritikus dolog akad, akkor a hordozókendő jelent megoldást. Rosszabb esetben a gyerekszoba ajtajának és ablakának becsukása, és könnyek nyeldeklése úgyis, mint Szaranya. Ezen napokon a helyiek által univerzitának nevezett játszószőnyeg elő se kerül, a zenélő forgó mehet a francba, a cumi marad egyedül a placcon, mint segítség ideig-óráig. Ilyenkor persze én is kellően fáradt és hisztérikus leszek délutánra, ami szuper móka a család többi tagjának nyilván. Jobbára éppen csak elviseljük egymást. Az a hatalmas szerencsém, hogy tízből nyolc nap egyértelműen "A" napnak számít, és a maradék két "B" nap nem követi egymást túl szorosan. Így aztán van időm észrevenni, hogy kinőtt és megsűrűsödött a lányom szempillája, hogy kezd emberke lenni, hogy mosoly-kezdemény játszik néha a pofiján.